* Mivel a rémálom csak nem akart véget érni, elkezdtem azon gondolkozni, vajon ki is lehetek én. A nyakamban egy függő lógott, Walter Alexandros felirattal. Ez lehet a nevem... A krémszínű kabátom zsebeit átkutatva találtam egy köteg pénzt, egy erszényben. Mellette egy kis mahagóni markolatú bicska, amelybe bele volt gravírozva: Féktelen. Egyikről sem ugrott be semmi. De legalább nem voltam teljesen védtelen, és szegény. *
* Ez egy álom, csakis egy álom lehet... De hiába próbálkozom, nem ébedek fel... Egy üres rakparton ülök, miközben kel fel a Nap. Hajók horgonyoztak a helyükön, már néhány munkás is mozgolódott, én pedig csak ott csücsültem, háttal egy halszagú ládának. Ez még önmagában nem is lett volna olyan rossz, hiszen a kikötő szép napkeltekor, csakhogy nekem halványlila fogalmam sem volt róla hogyan kerültem oda, és hol vagyok. Még rosszabb! Arra sem emlékeztem, én ki vagyok... *
* Mivel a rémálom csak nem akart véget érni, elkezdtem azon gondolkozni, vajon ki is lehetek én. A nyakamban egy függő lógott, Walter Alexandros felirattal. Ez lehet a nevem... A krémszínű kabátom zsebeit átkutatva találtam egy köteg pénzt, egy erszényben. Mellette egy kis mahagóni markolatú bicska, amelybe bele volt gravírozva: Féktelen. Egyikről sem ugrott be semmi. De legalább nem voltam teljesen védtelen, és szegény. *